1. A politika mint tudomány

Társadalomtudomány, melynek fő kérdése: Hogyan lehet egy közösséget irányítani?

A XIX. századig alárendelt szerepe volt: jogban, filozófiában, történelemtudományban. Mára már Ő kapcsolódik több tudományággal (kibernetika, antropológia, pszichológia, gazdaság tudomány... stb). Csak demokratikus rendszerekben működik! (a demokrácia igénye segítette tudománnyá fejlődni.

Tárgya: a politikai szféra elemzése. Komplexitásra törekedik.

Fajtái: kül-, gazdaság-, nemzetközi politika (ágazati politológiák)

Története:            - polisz - városállamból ered

                               - ókorban a jó élet biztosítása, a minőség a cél (Platón, Arisztotelész)

                               - középkorban a rend biztosítása (egyházi alapokon)

Fogalmának tudományos megközelítései:

-       hatalom alapú klasszikus meghatározások: a hatalom és az uralom centrális elem.

Machiavelli:  politika önálló szféra, amely saját, csak rá jellemző törvényszerűségekkel bír.

T. Hobbes: az engedelmesség grammtikája, a jog csak a hatalom érvényesítésének eszköze.

Max Weber: önállóan végzett vezető tevékenység; az állam-hatalom-uralom összefüggése

-       konfliktusorientált meghatározások: minden politikává válhat (vallási, kulturális, gazdasági, etnikai). Részei:

- konfliktusorientált: az ellentéteket kibékíthetetlennek tartják, vagy olyan amelynek feloldása stabil játékszabályokon és közösen elfogadott értékeken nyugszik.

Marx, Engels: "A politika harc az osztályok és pártjaik, államok és világrendszerek között. A forradalom a politika legmagasabb aktusa"

Schmitt: "A politikában a barát és ellenség viszonya fejeződik ki."

Easton: "A p. alapját társadalmi konfliktusok képezik, és a cselekvők célja a megoldás."

- normatív: a politika a helyes rendre, békére, biztonságra, szabadságra... irányul.

Deutsch: A szabadság az a lehetőség, hogy az ember saját szem.vel összhangban cselekedhessen."

Heller: "Ami kielégíti a politika valamilyen kritériumát, ténylegesen politikává válik."

Bihari:  "A politika az érdeke által vezérelt akaratok harca."

Magyarországon:

-       XVIII. század végén jelenik meg, de a  (Concha Győző)

-       XIX sz első felében bontakozik ki (Széchenyi, Kossuth, Eötvös: az igazság feltalálása + annak elfogadtatása)

-       XX sz fordulóján a jogtudományhoz és a szociológiához kötődik (Szabó E., Bibó I.: "A politikai elit feladata a közösség megzavart harmóniájának helyreállítása.")

-       1945-47: tudományos igényesség a koalíció éveiben

-       1948: sztálini koncepció, az ideológia határozta meg a politikáról való gondolkodást

-       1970: Kádár rendszer - Marx művei jelentek meg

-       1980: a politika visszatér mint társadalomtudomány

-       1990: felismerte, hogy feladata a tudományos megfigyelés, elemzés, következtetés.

2. A politikai rendszer

Funkciói:

Társadalom felé:

- az újratermelési folyamatok szervezése, irányítása

- az érdekkonfliktus becsatlakoztatása, törvényesítése

- az intézmények jelentős szerepet vállalnak a politikai szocializációs folyamatok irányításában (ez kapcsolja be a politikai kultúrát)

Társadalom különböző alrendszerei felé: sajátos, konkrét döntések / Politikai r. belül:

- érdekek becsatlakoztatása, berendezése

- politikai információ eljuttatása az állampolgárokhoz

- állampolgár felkészítése a választásokra

- politikai szimbólumok, tradíciók őrzése

- nemzetközi szervezetekben való részvétel

- működésének háttere az infrastruktúra

Legitimációs és inegrációs funkció: a politikai rendszer elfogadása. Rendelkezzen eszközökkel, értékekkel és normákkal melyet a társadalom elfogad. Politikai értékduálok: demokrácia/diktatúra, szabadság/elnyomás, egyenlősség/egyenlőtlenség, igazságosság/igazságtalanság, humanizmus/embertelenség (eddig egyénhez köthető), béke/háború, egészséges/szennyezett környezet (ezek csoporthoz köthetőek). Az egyenlősség és a szabadság egyensúlya jelenti a demokrácia értékeinek érvényesülését.

A politikai rendszer:

- a társadalmi rendszer egyik alrendszere (a másik a gazdaság)

- funkciói:              - közvetíti az összes célját, érdekeit, eléképzeléseit az alrendszerek felé

                             - elfogadottá tudja magát tenni

                             - integrálni is tud

                             - az intézmény jól működjön, és be is tartsa a szabályokat

                             - nemzetközi szerepvállalás

- elemei:

a)  politikai szervezetek (állami, társadalmi): tipikusan politikai tevékenységet folytatnak. Pl.: állami szervezetek, pártok és pártrendszerek, érdekképviseletek, bizottságok, politikai sajtó, nemzetközi szervezetek, egyéb egyesületek

b)  politikai normák: szűk értelemben a nem állami szervezetek normái (pártszabályok), jogi normák (alkotmányjogi szabályok), szokásjogok (vezetőkhöz való alkalmazkodás, elvárásoknak megfelelő viselkedés).

c)  politikai magatartás: a politikai beállítódás hosszabb ideig tartó elsajátítás: a politikai szocializáció eredménye. Formái: szervezethez kötődés, nem szervezethez kötődés (választásokon részvétel).

d)  politikai érdektörekvések, politikai döntések: szorosan összekapcsolódó elemek a politikai rendszerben. Az előbbi transzformációs elem, folyamata: érdek (lásd lentebb), csoportérdek, politikai követelés, döntés, változás, végrehajtás, ellenőrzés.

e)  politikai közösségek: azonos értékeket valló, sajátos politikai kultúrával rendelkező egyének csoportja. További jellemző: érdekazonosság, hasonló politikai felfogás. Formái: szervezett (pártok), lazább kötöttségű csoportok (mozgalmak).

f)   politikai kultúra: áthatja a politikai rendszer egészét és kihat a társadalomra. A politikai rendszer környezeteként is szokták definiálni. Jellemzői: (Gombár Csaba)
- intézmények által behatárolt és csatornázott politikai tevékenység
- sokszínű érzelmi beágyazottsággal rendelkezik
- tárgya a történelmileg kialakult csoportonként egymástól eltérő reakciókészségeket   fgvizsgálja
- a félelmek, indulatok ... a politikai értékek vonatkozásában merülnek fel
- az átélt politikai élmények különböző embercsoportokra jellemző ~ alakítanak ki
- alapító értékei: keresztény katolikus, protestáns, szociáldemokrata, hedonista értékr
Típusai: leírható az emberek viselkedése alapján. (Almond és Sydney)
- parókiás típus: nincsenek speciális politikai szerepek, a vallási pozíciók alkotnak egységet (keleti társadalmak, Oszmán Birodalom ...stb)
- alattvaló típus: differenciáltan jelentkeznek az orientációk, az egyén még mindig csak fogadó (abszolút monarchiák).
- résztvevő típus: a társadalom tagjainak többsége aktív orientációt képvisel (demok)
Tehát politikai kultúra egy politikai közösség képessége arra, hogy szembenézzen, megoldást találjon, a változó helyzetekhez alkalmazkodjék. Funkciói: értékmegőrzés és értékkövetés (Hankiss), valamint a politikai rendszer minőségének alakítása. (Tanár szerinti csoportosítás: tradícionális, karizmatikus, modern demokrácia)

g)  politikai ideológia: legitimáló szerepe van. Ma a hatalomért küzdő pártoknak van rá szükségük céljuk eléréséhez. A társadalmi jelenségek megmagyarázása a cél. A valóságból indul ki, és a lehetőségeket kutatja. Fontos hogy a tömegek megértsék. Az ideológiai rendszerek szempontjai: emberi természet, közösség/individualitás, politikai kötelmek/jogok, egyenlősség, igazságosság, hatalom. Ezek alapján meghatározhatóak az ideológiai rendszerek:

Funkciói:

- ismeretközlés és mozgósítás (a politikai cselekvés céljait és eszközeit magyarázza)

- szimplifikálás és értékközvetítés (átfogó képet ad hitre és bizonyosságra)

- csoportképzés és érdekleleplezés (általános érdekké transzformálja)

Szerződéselméletek:

-  abszolutisztikus hatalmak: minden hatalom az uralkodóé (Thomas Hobbes)

-  magántulajdon védelme, az állam szerepe a rend betartása, őrzése (J Locke)

-  a társadalom egy szerződést kötött, de csak addig van hatalmon, amit betartja (Rousseau). Képviseleti demokrácia = a népképviseleti elv. Időnként a képviselőket ellenőrizni kell, ehhez a népnek joga van. Így alakult ki a választási rendszer.

-  intézményileg is biztosítani lehet a hatalmat: törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás. Önállóan kell működniük, de egymást ellenőrizhetik. (Montesqieau)

Hatalomelméletek:

1) Max Weber

¨      a politikai rendszer centruma a hatalom (= saját akarat keresztülvitele)

¨      fajtái: monopolisztikus (nyílt erőszak), nem monopolisztikus (több pol. erő van)

¨      típusai: tradícionális, karizmatikus (diktatóra), legális v. racionális v. bürokratikus

¨      a politikai törekvések célja a pol.i hatalom megszerzése, megtartása, legitimálása

¨      a hatalom birtoklásának eszköze az intézmény rendszere = az uralom

¨      a hatalom és az uralom (=igazgatás)nem azonos fogalmak, bár átfedik egymást

¨      a társadalom érdekérvényesítési eszközei: pártok, parlament

¨      pártok: notabilitás-ideiglenes, tömegek, patrónus (vezetőjük irányító pozícióba kerüljön), ideológiai (ideálok megvalósítására törkednek),

¨      a parlament működését kompromisszumkészség jellemzi a tvhozásban és az absztrakt (politikai és etikai) normák betartása. Ellenőrzési funkciót is betölt, korlátozza a végrehajtó hatalmat (a hatalommegosztás elvének érvényesülése)

¨      a politikus egy külön hivatás, belülről irányított ember

¨      az egyén önálló, típusai: tradícionális, indulati, értékracionális, célracionális

2) Elitista felfogás

¨      "Az ember a tömegben feladja addigi értékeit." (Le Bon). Tömegpártok kialakulása

¨      az állam funkcióit szervezetileg és személyileg el kell különíteni, mert visszaéléshez vezethet

¨      azokat a folyamatokat is tanulmányozni kell, amelyek nem kerülnek be a hivatalos döntési mechanizmusba (kik felelősek az ügyek elsüllyesztésében)

¨      a társadalom csak a döntési folyamatok formális szakaszait ismerheti meg, az ezt megelőző és követő szinteket az elit ellenőrzi (mintha a tömeg alakítaná ki)

¨      az állampolgár minimális mértékben vesz részt a döntési folyamatokban, közömbösek a politikai döntéshozatal iránt

¨      Pareto: "Minden társadalom két részre osztható: az elitre és a nem elitre. Csak az elit tud dönteni, de nekik folyamatosan cserélődniük kell."

¨      Mosca: A hatalmat a legmegfelelőbb embereknek kell birtokolni. Nincs szükség parlamentre.

¨      Michels: A pártvezetés elszakadhat a választóitól, a tagságtól.

¨      Schumpeter: "A népakaratot a politikusok mesterségesen hozzák létre, a demokrácia lényegében a politikusok uralma." Siker feltételei: megfelelő minőségű emberek, a hatékony politikai döntések területe ne legyen túlságosan kiterjedt, bürokrácia, önkontroll

3) Pluralista felfogás

¨      jelentése sokféleség. A demokrácia elméletét illetve gyakorlatát jelenti.

¨      a döntési folyamatokat a társadalom ellenőrizni képes

¨      a konszenzus a társadalom kollektív terméke, alulról nyomul és terjed el

¨      az állampolgár minimális mértékben vesz részt a döntési folyamatokban ...

¨      Dahl: a döntési helyekre ne kinevezéssel kerüljenek emberek, hanem választással, valamint külső értékelés az intézményekről

¨      alapjai: vagyon, társadalmi presztízs és státusz, hivatalos pozíciók, szavazóerő

¨      az előnyök nem halmozódnak fel egyetlen csoport, elit kezében

¨      az egyének sokféle csoportban tevékenykednek, hogy érdekeiket érvényesítsék

¨      nincs akadály a nyílt vitáknak, így a döntési folyamatok decentralizáltak

4)  Rendszerelméleti megközelítés

¨      Parsons: A társadalmat olyan rendszer, melynek minden alrendszerében más más hangsúllyal, de érvényesülnek a következő funkciók: önfenntartás, alkalmazkodás, integráció, célok elérése

¨      Deutsch: A társadalom klasszikus alrendszerei: család és háztartás, gazdaság, kultúra, politikai alrendszer

¨      Easton: A politikai rendszert a politikai életben egymással összefüggő tevékenységek rendszereként kell tekinteni

      input (igények), politikai rendszer, output (döntések), visszacsatolás (környezet)

      Input funkciói: biztosítja a dinamikus működést, nyersanyag biztosítása.

      Igények jellemzői: akkor lesz input, ha megoldásához szükség van a politikai döntésre (anyagi természetűek, munkahelyek biztosítása, ünnepnapok...)

      Az igény önmagában nem elég a rendszer működéséhez, szükség van a támogatásra is.

      Fontos hogy az output kielégítő legyen a rendszer tagjai számára, különben felbomlik.

Érdekek

¨      szükségleten alapul (szűkösség), így konfliktusos jelenség

¨      csoportjai:        formailag:              egy személy, közösség/csoport

tartalmilag:            gazdasági/ösztönös, politikai

eszközei:                pártok, önkormányzatok

¨      tartalma:          nemzetiségi/kisebbségi érdek (ha nemzetérdek nem egyenlő államérdek)

                               internacionalista/nemzetek feletti érdek (munkásság/multivállalatok)

                               globális érdek/kölcsönös függőség elve (a befogadónak is van mozgástere)

tiszta környezet érdeke

Döntések

¨      mindig érdekek által meghatározott akarati elhatározás a konkrét hatalmi viszonyok függvényében

¨      jellemzői:         a többségi elvnek biztosítása döntések meghozatalakor

                               a kisebbségi vélemények védelme

                               döntési alternatíva állításának szabadsága

                               döntési folyamatok nyilvánosságának biztosítása

                               a döntéshez szükséges információs források több irányból kerüljenek be

                               a döntések utólagos korrekciójának intézményes lehetősége

3. A demokratikus politikai rendszerek kialakulása

A XIX és XX században alapvetően két fajtája van: demokrácia és diktatúra.

A demokratikus politikai rendszer intézményei (mely hosszabb fejlődés eredménye):

¨      parlament

¨      kormány

¨      államfő

¨      alkotmánybíróság

¨      választási rendszerek

¨      pártok

¨      érdekképviseletek

Az önkényuralommal szembeni legfontosabb intézményi garancia a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás elválasztását tekintették. Ezen elv képviselői:

Locke: hatalmak elkülönítése és a funkciók elválasztása az emberi szabadság érdekében

Montesquieu: a hatalmakat szervezetileg és hatalmilag is el kell különíteni egymástól, amely az állampolgárok beleegyezésén és felhatalmazásán nyugvó kormányzati rendszer

Rousseau: törvény nem születhet meg, ha a nép nem hagyja jóvá

A demokratikus rendszerek feltételei tehát a hatalommegosztás, és a népképviseleti elv.

Parlamentarizmus:

¨      hatalommegosztás elvén működő kormányzati rendszer európai formája

¨      történelmileg először Angliában jött létre

¨      a parlamentnek ellenőrző joga van a végrehajtó szerv (kormány) felett

¨      a kormány politikailag felelős a parlament előtt (érvényesítési formája: bizalmi szavazás)

¨      a kormány politikájának kidolgozásában a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe

¨      az angol parlamentarizmus története

-     népképviseletre épül, de az államforma királyság (a király be van szabályozva!)

-     nincs írott alkotmánya, szokásjog alakult ki

-     kétpártrendszer!: liberalisták, konzervatívok

-     a győztes párt első emberét "nevezheti ki" a király miniszterelnöknek

-     a király a végrehajtó hatalmat miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolhatja (elég ritkán)

-     végrehajtó szerve a kabinet, mely tagjai kizárólag a királynak voltak felelősek

-     jogilag a parlament hatásköre korlátlan, de az politikailag nem mindig érvényesül

-     részei: képviselőház (Alsóház: bárki tagja lehet, akit a nép beválaszt), felsőház (Lordok háza, csak nemesi származásúak és a rangot kapott emberek, bár az ő rang-juk nem örökletes. Szerepe az idők során fokozatosan csökkent: tv-t nem hozhat!)

¨      európában ez nem alakulhatott ki a többpártrendszer miatt. Így megpróbálták az egyik fél helyzetét valamilyen módon erősíteni.

¨      parlamentalizmus az európai kontinensen:

-     a többpártrendszer miatt a kormányzás konfliktusai nem maradnak meg a törvényhozás keretei között. A kormány kiszolgáltatott, gyenge, a kormányválságok állandósulnak.

-     Belgiumban 1831-ben angol mintára alkotmányt hozott létre, mely alapja lett több európai ország parlamentarizmus kialakításának

-     Franciaországban fél-elnöki rendszer: a kormány pozícióját meggyengítették a parlamenttel szemben, például megszigorították a kormányfő jogi lehetőségeit a parlament felosztásában

-     Németországnak több szakasza is van, melyek a következők:

-       bismarci alkotmány (1871): nem parlamentarizmus; a birodalmi kancellár és a miniszterek csak a császárnak tartoztak felelősséggel. A parlament formális.

-       weimari alkotmány (1919): erőteljes az államfői jogkör. 2 évenkénti választás. A kormány sorsa az államfőhöz és parlamenthez volt kötve. Az államfőt közvetlenül választották, így a kormánytól független volt; a parlamentet feloszlathatta, új kancellárt nevezhetett ki tetszése szerint (így nevezték ki Hitlert is)

-       bonni alkotmány (II.vh): kancellári demokrácia (egy személyben felel a miniszterekért)

-     Olaszországban (Piemont): a király nevezte ki a kormányt, miniszterelnököt, mely visszaéléshez vezetett (Mussolini). Végük 1946-ban köztársaság alakult ki.

¨      Magyarország parlamentarizmusának szakaszai:

-     1848 áprilisi törvények: personalunió (csak az uralkodó személyének közössége kapcsolta egybe az Osztrák Birodalom többi tartományához) létrehozása. Viszont nem valósították meg az ország önrendelkezését a külügyek területén.

-     O-M Monarchia: az uralkodó joga volt az előszentesítési jog, közös hadsereg feletti jog, ő nevezte ki a miniszterelnököt, döntőbíró szerepe volt (ezek abszolutisztikus jogok). Ezek ellenére is megteremtődtek a polgári demokratikus rendszer alapjai: jogállamiság, hatalom megosztás elve.

-     Horthy rendszer: jogelvek épültek be a rendszerbe, melyek korlátozták az alapvető polgári demokratikus elvek érvényesülését (szabadságjogokat).

-       államforma 1920-tól királyság nélküli királyság, és ekkor Horthyt kormányzóként választották meg államfőnek (jogköre=köztársasági elnöké).

-       a nemzetgyűlés jogköre tágabb lett, 1927-től országgyűlés néven futott kétkamarás testületként.

-       korlátozott parlamentarizmus: végrehajtó hatalom túlsúlya, rendeleti úton való kormányzás, választási rendszer kialakítása (biztosította a kormánypárt abszolút többségét)

-       a felsőházat 1938-tól megillette a törvénykezdeményezés joga.

-       a kormány gyűlésének ellenőrzése a parlament feladata volt, viszont az 1930-as években olyan széles körű jogokhoz jutott, hogy a parlamentáris ellenőrzés lehetősége minimálisra csökkent.

-     II vh után: általános feladat demokratikus állam szervezése és működőképes piacgazdaság megteremtése. Hazánkra a Szovejtuniónak volt meghatározó szerepe, aki nem ismerte el a Horthy rendszert, és 1945-ös választásokat követően új parlamentet hozott létre, mely:

-       szerkezetében és működésében is sajátos parlamentarizmus volt: tveket pártközi tanácsokon "egyeztettek"

-       az államforma köztársaság

-       az államfői jogok radikálisan korlátozva voltak

-       nemzetközi ügyekben a köztársasági elnök képviselte hazánkat (tvhozás szintjén csekély a szerepe, és felelősségre lehetett vonni)

-       1947-ben a parlamentből az ellenzéket végleg eltávolították, így a nemzetgyűlés parlamenti szerepe végleg megszűnt, és 1949-50-re kialakult a szovjet típusú diktatórikus rendszer.

Prezidenciális (elnöki) kormányzati rendszer:

¨      az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki, alapelveit 1787-ben fogalmazták meg Monesquieu elvei alapján

¨      a rendszer feltétele: stabil alkotmány és demokratikus politikai kultúra

¨      alkotmánya írott, melynek politikai szerepe igen erős, és nehezen változtatják meg

¨      a kormányzati rendszer lényege: a hatalmak szervezeti és személyi elkülönítése, és a politikai hatalom intézményi (bírói) ellenőrzése

¨      a törvényhozó hatalom kétkamarás kongresszus: szenátus (államonként 2 fő, 6 évre választják 2 év csúsztatással), képviselőház (lakosság arányának megfelelően, 2 évre)

¨      az elnök a végrehajtó hatalom feje, széles önálló jogkörrel rendelkezik, de hatalmát a törvényhozó hatalom ellenőrzi. Felhatalmazását közvetlenül a választóktól kapja maximum 2+4+4 évre. Ő a fegyveres erők főparancsnoka; nemzetközi szerződéseket köt a szenátus meghallgatásával. Politikailag nem felelős a kongresszus előtt.

¨      az elnök megvétózhatja a törvényhozás döntéseit, de a törvényhozás is megtagadhatja az elnök döntéseinek támogatását.

¨      Legfelső Bíróság feladata a jogszabályok kontrollja (törlésük is), alkotmányosság vizsgálata. Tagjait az elnök nevezi ki (a kongresszus jóváhagyásával) életük végéig (tisztségük a visszavonhatatlanságuk miatt független a kormánytól).

¨      a rendszert nem lehet "lemásolni" az átvevő országok történelmi, társadalmi-politikai berendezkedésének mássága miatt, és sok esetben diktatórikus hatalmat eredményez

4. A modern kor diktatúrái

A kormányzatot nem korlátozza sem az alkotmány, sem az állampolgárok demokratikus kontrollja, nem kell elszámolni a választók felé. A hatalom tekintélyét, befolyását és elfogadottságát nem állampolgári beleegyezésből, hanem pl. isteni vagy perszonális eredetből, illetve puszta erőszakból származtatják.
Jellemzői:
- teljesen új, előzmény nélküli hatalomfelfogás (a hatalom a szervezet erejében rejlik).
- az állam intézményeivel együtt a pártot kiszolgáló szerepet tölt be, a bürokratikus gépezet növekedése gigantikus méreteket ölt.
- a hatalom a diktátor kezében összpontosul.
- az uralkodó elit tagjait a diktátor állandó bizonytalanságban tartja, nincs biztos pozíció a hierarchiában (klikkek elfojtása).
- a totális hatalom megszünteti az emberi szabadságjogokat, a törvényeket az emberek irányítását szolgáló eszköznek tekinti.
- terror veszi át a törvények helyét, cél az engedelmesség kikényszerítésén túl az állandó bizonytalanság és kiszámíthatatlanság megteremtése.
- a kampányok a politikai ellenőrzés eszközei (az állampolgárt a lojalitás kinyilvánítására késztetik, a rendszert újabb és újabb kampányok, tisztogatások kísérik, új célok és új ellenségek pl. vallás, kisebbségek, hagyományok kijelölése révén tör az új rend kialakítására)
- cél a totális átalakulás.

Politikai rendszer és gazdasági rendszer viszonya:
a totalitárius rendszer megszünteti a társadalmi alrendszerek, így a gazdaság autonómiáját.
Az ideológia mellett a gazdaság-irányításban van a legnagyobb eltérés a két totalitárius rendszer között. Hitleri diktatúra: a külpolitika hangsúlyos, a gazdaságot a háborús célok alá rendelte. Sztálini diktatúra: államosított gazdaság, utasításos tervgazdaság, nincs piac, így nincs verseny, ezáltal valós ár sincs, nem mérhető a jövedelmezőség, hiánygazdaság alakul ki.

Autoriátus, a jelenkor diktatúrái:
- a hatalmon lévő elit a politikai szféra kizárólagos birtoklására törekszik, de meghagyja a politikán kívüli alrendszerek autonómiáját.

-          a politikai elitre a pragmatizmus a jellemző, minden tevékenysége a hatalom megtartására irányul

-          nincsenek társadalomalakító célok, programok, ideológiák

-          - nem lehetetleníti el a társadalmi csoportok civil szerveződését, de a civil társadalom önállóságának mértékét meghatározza

-          a hatalom birtokosa lehet egy párt, a katonaság, vagy egy karizmatikus vezető

Az autoriátus rendszerek típusai:

Katonai rendszerek

Általában olyan környezetben alakul ki, ahol gyenge a politikai rendszer legitimitása.

Formái:

-          katonai támogatású (alkotmány és versengő pártok vannak, de az alkotmányos garanciákat időnként felfüggesztik. Fülöp-szigetek - Marcos)

-          közvetett, megszakított (a már korábban szerepet játszó katonai erők időnként fellépnek a polgári hatalom döntéseinek korrigálására. Törökország 1971)

-          közvetett (a civilek kormányoznak, de a katonák a háttérből irányítanak. Guatemala, Nicaragua, El Salvador)

-          valódi (közvetlenül az aktív katonák irányítanak. 1977-79: összesen 44 volt, különösen Afrikában, Latin-Amerikában, Ázsiában, pl. Algéria, Nigéria, Honduras, Panama, Irak, Thaiföld, stb.)

Politikai-katonai rendszerek:

-          Civilek és katonák koalíciós kormányt alkotnak, de a politikai küzdelemben a katonáké a döntő szerep (Brazília, Peru)

-          Hadsereg-párt: katonai elit és párt elit szimbiózisa. A fegyveres erő és az egyetlen párt kölcsönösen védi egymást (Kuba, Szíria)

Polgári rendszerek:

Az uralkodó politikai elit orientációja szerint különböző rendszerek alakultak ki: populista (Argentína), konzervatív (Portugália - Salazár), technokrata (Törökország 1920-1930), nacionalista (Lengyelország 1960-1970)

Diktatórikus szocializmus:

5. Pártok, pártrendszerek és választási rendszerek

Pártok

¨      XIX. és XX. században alakultak ki

¨      a politikai rendszer meghatározó intézményévé váltak

¨      az állampolgár és a kormányzat közötti kapcsolat képviseleti hordozói

¨      a törvényhozásban, a kormányzatban övék a főszerep

¨      csak a társadalomnak egy részét képviseli, de az egészre kíván hatni

¨      jellemzői: jelölteket választanak és juttatnak be az adott hivatalokba, politikai programokkal, apparátussal és tagsággal bíró szervezetek

¨      felosztásuk származásuk szerint:

-       belső eredetű pártok: a parlamenten belül születnek csoportokból (Republikánus)

-       külső eredetű pártok: a parlamenten kívül szerveződnek (agrár, kereszténydem.)

¨      pártok történelmi fejlődése szerint

-       protopártok: a korai formája a pártoknak, ilyenek a honorácior pártok, melyek politika iránt érdeklődő értelmiségiek, földbirtokosok ... "politikáért éltek"

-       szervezett pártok: a modern pártok első valódi formái, állandó szervezettel, apparátussal, országos hálózattal rendelkeztek. "a politikából élők"

-       tömegpártok: tagjai az ipari forradalom során városokba költözött emberek. A pártok szerepe a tömegek bekapcsolása volt.

-       totalitariánus pártok: túlideologizált, túlszervezett. Hatalomra kerülve totális rendszereket hoztak létre. (fasiszta és bolsevik pártok)

-       gyűjtőpártok: nem a párt tagságának létszámát kívánják növelni, hanem minél több választót akarnak megnyerni programjukkal. A politika "piaccá" változott. A pártok politikájukat csak a szavazatszerzés eszközének tekintik, s ennek megfelelően alakítják ki. Azaz azért készítenek politikai programot hogy hivatali hatalomhoz jussanak. Okai: a két világháború között a pártok túlideologizálása diktatúrához vezetett, illetve fellazultak az osztály és rétegkötődések is. Így a szavazók a problémát megoldani ígérő pártra voksoltak.

¨      politikai tagoltság (csoportkonfliktusok eredményeként jön létre, megbontják a politikai közösséget)

-       vallás (katolikusok és protestánsok, legjobb példa Észak-Írország)

-       nyelvi és etnikai tagolás (Belgium: flamand-vallon ellentét)

-       területi-vidék-város ellentét (gazdasági, kulturális megkülönböztetés és ellentét)

-       osztálykonfliktusok (ipari munkásság képviseletére szerveződő pártok)

Pártrendszerek

¨      egy adott politikai rendszerben létező és funkcionáló pártok összességét pártrendszernek nevezzük. A nem parlamenti pártok is részei a pártrendszernek.

¨      változik, összetartó eleme a politikai hatalomért folyó versengés.

¨      típusai (figyelembe véve a pártok számát, működését, egymásra való hatásukat):

-       domináns párti rendszer: egy párt megszerzi a mandátumok abszolút többségét több cikluson keresztül a választói akaratnak megfelelően

-       kétpárti rendszer: ha harmadik párt jelenléte nem akadályozza meg hogy kormányozzon. Azaz két nagy párt van versenyben, és csak az egyikük "győzhet". Konfliktus minimalizáló programot folytatnak.

-       mérsékelt pluralizmus: a győztes párt nem tud egyedül kormányozni, koalíció alakul ki. A pártok száma: 3-5, két póluson helyezkednek el.

-       polarizált pluralizmus: 5-6 vagy több párt jelenléte, hárompólusosság jellemzi: centrum (kormánypárt), jobb és bal oldal.

-       atomizált pártrendszer: túlpártosodás, instabil

¨      egypártrendszerek: totalitárius, pragmatikus autoritárius, ideológikus autoritárius. Itt több együttműködő párt található, de tényleges szerepe egynek van: a kommunista pártnak

¨      a pártrendszerek és a politikai kultúra kapcsolata:

-       a pártstruktúra (két v. többpárti) visszavezethető a politikai kultúrák többségére

-       a politikai kultúrák többségükben heterogének. Homogén csak ott alakul ki, ahol sikerült a különböző szubkultúrák közötti ellentéteket mérsékelni (Anglia, USA)

-       ma a szub.kultúrák egymásmellettisége a jellemző = széttöredezett fragmentált

Választójog

¨      azoknak a jogszabályoknak az összessége, melyekkel a képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg

¨      politikai alapjog, mely a hatalomban való részvétel jogát jelenti

¨      választási alapelvek: ~ általánossága, egyenlőssége, a szavazás közvetlensége és titkossága

¨      biztosítani kell a ~hoz kapcsolódó alapjogok és szabadságjogok érvényesülését

Választási rendszer

¨      az állampolgári szavazatok mandátumokká való átalakításának mechanizmusa

¨      politikailag nem semleges technika

¨      alaptípusai: a mandátum megszerzése szerint

-       egyszerű többségi rendszer: a legtöbb szavazatot szerzett jelöltnek juttatja (egyéni kerületi, blokk szavazat). Pl: Anglia, USA, Kanada.

-       abszolút többségi rendszer: a szavazatok több mint fele szükséges hozzá. Formái: kétfordulós és az alternatív. Pl: Ausztrália, Franciaország.

-       arányos választási rendszer: az elnyert szavazatok arányában osztják el. Van egy adminisztratív határ (2-5%) amely alatt nem lehet mandátumhoz jutni. Alaptípusai: személyi (zárt, nyitott, szabad, flexibilis) és területi. (Olaszo., Svájc)

¨      politikai következményei:

-       az egyéni mandátumos rendszer a nagyobb pártoknak kedvez (a győztes párt egypárti kormányt alakít, kezében tartva a törvényhozást)

-       a kétfordulós egyéni kerületi rendszer a nem koalícióképes és a kis pártok számára kedvezőtlen (aránytalan képviselet eredményez)

-       az arányos választási rendszer több párt bejutását eredményezi, de megnehezül a stabil koalíciós kormány létrehozása

6. A jelenkor demokratikus politikai rendszerei
közös vonások a parlamentáris és az elnöki rendszerben:

a.)      második kamarák (a közvetlen választásokra épülő képviselőház mellett léteznek, pl. Felsőház, Lordok Háza, szenátus. Többnyire területi arányosság alapján jönnek létre. Típusai:

-          arisztokrata (örökölt, vagy kinevezés útján szerzett előjogok alapján töltik be a mandátumokat, pl. angol Lordok Háza, hajdani agyar Főrendiház)

-          parlamentáris (az első kamarákkal azonos, attól eltérő választójogi konstrukcióval, pl. Belgium, Olaszország)

-          szövetségi államok (tagállamok képviseletét látja el, pl. USA, Németország, Svájc, Ausztria)

-          helyi önkormányzatok (területi képviseletre épül, pl. Franciaország, Spanyolország)

-          korporatív (hivatásrendi, különböző foglalkozási ágak szerinti képviselet, pl. Írország)

b.)     parlamenti frakciók (jogilag szabályozott parlamenti intézmény, a képviselők többirányú kötődése: házszabályhoz, frakciófegyelemhez, választókhoz. Frakció= társulási jog, nemtetszés esetén át lehet ülni, fejlettebb demokráciákban inkább a lemondást választják)

c.)       parlamenti bizottságok (három típus: állandó jellegű, ad hoc jellegű, vagy vizsgálóbizottság. Szakmai és politikai tagoltság szerint szerveződnek)

d.)     parlamenti szakapparátusok (szakértői gárda segíti a döntések előkészítését, különböző szinteken: parlament egésze, frakciók, bizottságok, képviselők.)

a parlamentáris rendszer új vonásai: a végrehajtó hatalom önállósulása

-          kancellári demokrácia - Németország (konstruktív bizalmatlansági indítvány: a miniszterelnök elleni bizalmatlansági indítványban meg kell nevezni az új jelöltet is. A köztársasági elnök szerepe szimbolikussá vált, a miniszterelnök döntési szerepe felértékelődött: a miniszterek kikerültek a parlament ellenőrzése alól, kizárólag a miniszterelnöknek tartoztak felelősséggel)

-          félelnöki rendszer - Franciaország (a hatalmi súlypont a végrehajtó hatalmon belül a köztársasági elnökre kerül, a miniszterelnök és kormánya az ő alárendeltjévé válik. Az elnök nem a parlamentnek, hanem az őt megválasztó polgároknak felel, a végrehajtó hatalom autonómiája megnövekedett a törvényhozással szemben)

-          svájci modell - a parlamentarizmus racionalizálása (A legfőbb hatalom a kétkamarás Szövetségi Gyűlésé, mely megalapítja a Szövetségi Tanácsot. Nem élhet vele szemben bizalmatlansági indítvánnyal, nem buktathatja meg, csak általános választással alakítható újra. A Szövetségi Tanács viszont nem korlátozhatja a Szövetségi Gyűlés hatáskörét. A Szövetségi tanács tagjai szótöbbséggel hozzák határozataikat, a tagok különböző pártok vezetői, gyakori nézeteltéréseik esetén a Szövetségi gyűlés dönt. Az államfői feladatokat a Tanács tagjai rotációs elv alapján látják el.

Alkotmánybíráskodás: a jogállam egyik legfontosabb garanciája. Általános tárgykörei: jogszabályok kontrollja, alkotmányos panasz, közjogi felelősségre vonás, választási bíráskodás, népszavazás alkotmányossága feletti döntés.